Se túl puha, se túl merev

A pálcával elöször a kézen végzett munka során kell megismertetni a fiatal lovat. Így tanulja meg, hogy egy csípés a farán, azt jelenti: "aktívabban". Ha ez a fázis kimarad, késöbb a ló ugyan megijed a pálcától, és idegességében talán elöre menekül, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy energikusabb és szorgalmasabb lenne, miközben a kívánt módon nyugodt marad. A pálca valójában egy kinyújtott kar. Érintése lehet megnyugtató (ha egyik irányból a másikba finoman végigsimítjuk vele a hátsófelét), segíthet a relatív egyenesre állításban (csak és kizárólag fiatal ló esetében használhatjuk a vállnál ha erösen sodródik), illetve javítja, élénkíti az ütemet (ügyelni kell arra, hogy azt a lábatmotiváljuk vele, amelyiket éépen elemeli a talajról).

Idomításnál a legjobb, ha a pálca közepesen rugalmas és 110-120 cm hosszú. Sem a túl puha, sem a túl merev pálcát nem lehet pontosan használni. Nem nyújt emelett segítséget a megnyugtatásban, vagy az egyenesre állításban, ha az állat fél tQle.

A pálca mindig azon az oldalon legyen, ahol szükség van rá, és nem feltétlenül a belsö kézben. Tehát, ha a külsö oldali hátulsó lábat kell motiválnunk, bátran vegyükát a külsö kezünkbe. Megfelelö a helyzete , ha a combon fekszik, és srégen lefelé-hátrafelé mutat.