Nem helyettesítheti a csizmát

Egyes lovasok túl óvatosan használják a pálcát, mások pedig jókorát odasóznak, ha szorgalmasabbnak szereték látni lovukat. Ha azonban a pálcacsípés fájdalmat okoz, a ló megfeszíti magát, így a kívánt hatásnak pontosan az ellenkezöjét érjük el vele. A pálcasegítséget mindig lözze meg egy figyelemfelkeltö "félvelvétel" , vagyis a testsúly, a csizma és a szársegítségek összehangolt, fokozott együtthatása. Soha ne a pálca használata legyen az elsö. Elösször mindig a megfelelö csimasegítséget alkalmazzuk, és ha a ló nem reagál, akkor erösítsük meg a pálcával. Jobb ha "tusírozzuk", vagyis gyors egymásutánban (mondjuk háromszor) megcsípjük vele a lovat, mintha egy nagyot rávágunk. Figyelni kell arra is, hogy a pálca használatákor kezünkkel ne rántsunk bele a ló szájába.

Kiindulási alapként a pálcát a belsö kezünkben tartjuk. Ha a lovas a csizmája mögött adja a segítséget, az hozzájárulhat az összeszedettség fokozásához. Ha a lágyékot vagy a felsö combot érinti a pálca, a hátulsó végtag aktívabbá válik, a farbúbon használva a hordozóerö fokozódik. A váll érintése segíthet a fiatal lovaknál irányításkor, de késöbb már tabunak számít, mivel a ló "farmotoros" állat, és az erQnek mindig hátulról kell kiindulnia. A pálcának elég puhának kelllennie ahhoz, hogy használatakor ráhajoljon a lovas combjára, de nem lehet annyira puha, hogy a mozgás soán akaratlanul a lóhoz érjen.